Bevezető

 Sok apuka van, aki ha szombat este többet iszik a Keletinél, akkor végre be meri vallani: Nagyon sajnálja hogy gyermeke, az Ádám születésénél nem volt jelen.

 Ádám persze nem az Ő gyereke, de apuka ezt nem tudja, anyuka viszont nagyon is, ezért nem erőltette, hogy apuka ott legyen mikor megszületik Ádám, bezzeg igazi apuci az ott volt, le is vezette rendben a szülést, hiába no, ha valakinek már húsz éve fix nőgyógyásza van, mint anyucinak...

 Apuci jelenleg a pultnál vodkázik és sírva Máté Péter dalfoszlányokat dúdol egy kőműves brigádnak: anyuci megtette - most, hogy Ádámnak elkezdett nőni a szőrzete - amit régen akart: összeköltözött a nőgyógyásszal. Apucival nem közölte, hogy már nemcsak anyuci, de Ádám is a nőgyógyászé, mert a gyerektartásra szükség van, biztos, ami biztos.

 Apuci! Fel a fejjel! Mindent lenyomoztunk: Ádám ronda, de köszöni a sok rá költött pénzt, bár azt a 2000-es batikoló nyári tábort kihagyta volna....

 Apucik, lesz még saját fiatok, a saját gyermek megvalósításához szükséges nők még szinte szűzek, ami kissé gyanús, ami nem csoda, Ők a „nekem már csak ez jutott” kategória, de nem baj, apukák! Gyerek lesz, csak akarni kell. Legfeljebb egy kicsit ronda, de mit számít? Ötvenévesen apáukává válni, mikor anyuka is ötvenöt, az a mai Magyarországon abszolút garantálja a fix hátteret az egyetemi tanulmányok + pályakezdés történethez, ha megéri a gyerek.

 Apukák! Szerencsére egy szuperkémünk csak a kedvetekért behatolt egy Apás Szülésre, de előtte egy hölgybe, tehát teljesen életszerűen tudja elmesélni Nektek, hogyan is néz ki egy apás szülés a felhasználó szemszögéből. Ha már eddig kimaradtatok belőle...

A fiam születése

 Kedves barátnőm (akit még egy EFOTT-on ismertem meg, szembe jött és megtetszett, el is mentünk vörösboroskólázni, majd 14 nap múlva kb., de lehet, hogy volt húsz nap is, vagy csak kettő, na mindegy, egyszer csak itt találtam magam, kijózanodva, egy vidéki kisvárosban, gondosan bemutatva az egész családnak...) terhes lett. Azt mondta, hogy gyereket csak anyuci közelében, a vidéki kisvárosban… Ezért költöztem én ide, vidékre, Óbudáról.

 Erősen terhes barátnőm, mikor eljött a Magyar Szocialista Párt I. négyéves tervében meghatározott szülés napja, fogta fogkeféjét, és beköltözött a Margit kórházba. A szülész-nőgyógyász-kőfaragó-balettáncos szakember főorvos azonnal közölte (negyvenezer HUF, számlát nem tud adni, főleg nem takarítószerekről), hogy még pár hét a szülés, erre én megkönnyebbülve beköltöztem BB óbudai kocsmájába, ahol nyugodt pár napot sikerült eltölteni. Akkortájt egy bizonyos kocsmaszomszédasszony jóvoltából ---- akit egy igen jónevű, és általában nagyon szomjas újságíró (szintén törzsvendég) a szokott humorával tüneményesen leírt ---- írjuk bátran ki a nevét a bizonyos kocsmaszomszédasszonynak: P. Mária, szóval miatta a kocsma zárás idejét este tíz órára kellett visszametszeni, ugyanis Mária mindig tízharminckor már ágyban volt, miután megmosta a lábát a falikútban, egyszer valaki látta, hogy rózsaszín, majdnem térdig érő bugyogót hord, általában egy szatyorban, a pénztárcájától balra...

 Tízkor az egész társaság vagy taxival, vagy négykézláb, vagy akárhogy át tette magát egy jónevű billiárdszalonba (annyira jónevű hogy pár éve bizonyos alvilági alakok agyonlőttek előtte egy alvilági alakot…), majd gin-tonic nevű italkülönlegességek elfogyasztásába kezdett, ipari mennyiségben.

 Hajnaltájt, mikor a szomszéd lakás felső zárjába próbáltam dühödten bedugni a kulcsomat, felháborodottan nyitott ajtót öt lépés távolságban Édesanyám, én megtartottam az öt lépést… Felháborodva közölte, hogy: Azonnal! Váratlanul! Telefonáltak! (Akkor ’95-ben még nem igazán terjedt el a mobil annyira, mint ma, amikor a bölcsödei első napon összeírt bevásárlólista második sora, a 30 tekercs wc papír után, a Nokia9987, email küldésre feltétlenül alkalmas mobiltelefon…) Kérdeztem, mi fasz történt: Már megint fellőtték Farkas Bertalant? Nem! - kiabálta riadtan, megindult a szülés, azonnal induljak, bár ezt később megbánta, mert előkerestem a kocsikulcsot…

 A Margit kórház portása nagyon nézett, amikor egy őrült, szakadtaudi típusú gépjárműjével, a 17-es villamos sínjein haladva, mondjuk angolosan, a menetiránnyal szembe, elegánsan leparkolt egy Leyland ciprus ültetvény tetején, majd berontott, hajnali háromkor, hogy hol a büfé és hol csinálják a szüléseket… Mondta - látta rajtam, hogy kórházakat meg a hálapénz intézményét nem lehet normális apákra építeni, Rejtő is laponként küldte a 14 karátos autót… - mondta, a büfé az még zárva, rámkacsintott, hogy a párizsis zsemle romlott… a kávéautomata balra, a szülészet meg a 3. emeleten található. Megközelítettem lépcsőn, mert a liftet épp felmosták, ezt a harmadik emeletet, ahol azonnal beöltöztettek talpig zöldbe, de akkor se vetkőztettek vissza, amikor kiderült, nem én vagyok a finn sztársebész, aki egy azonnali talpátültetésre érkezett, Floridából, ahol egy vesét alakított tüdővé…

 Szóval ott álltam talpig zöldben, mint egy rágcsáló, persze az állás nem helyes kifejezés, mert inkább kb. 67,5 fokos szögben támasztottam a lépcsőház falát. Nem történt semmi. A műtők elötti váróban egy falióra mutatta, hogy az idő az lassan telik.

 Egy álmos nővér közölte, hogy igen, van egy ilyen nevű hölgy, mint a barátnőm, ott fekszik a négyesben, lehet hogy előbb fog szülni, szóval a pár hetes szabadságomnak lőttek. De ne menjek sehova, majd szólnak... Rám nézett, megkérdezte: Apás szülés? Mondtam, nem közgazdász, kicsit meglepődve, hogy átváltott tegezésre, persze én az Apád ügyész? verziót hallottam ki fáradt állapotomban kérdéséből. Erőtlenül bólintottam, még átvillant agyamon a városi legenda, mi szerint apás szülést csak több hetes tanfolyam után lehet elvégezni.

 Hajnali fél ötre megtanultam beprogramozni a földszinti kávéautomatát, addig a portás segített, mert ő mosógép programozó OKTJ-s tanfolyamot is végzett, 1 forintos alapon pókereztünk, végül is már tök mindegy volt, mert pár átbulizott éjszaka után a  Margit kórház portáján reggel hétkor elkezdtek gyülekezni az ételhordós, májátülteteknek kaját hozók, vagy az életbiztosításra hajtók, akik csak egy végrendeletet szerettek volna aláíratni, no ezeket János, a portás azonnal a boncterembe irányította, ahol sajnos  Boncz mester helyett (Komjáthy György kívánságműsora: Töltsön egy hurkát kedvenceivel…..) Boncz mester helyett a boncmester várta őket és természetesen 100 Ft ellenében bármilyen biztosítási papírt aláhamisított - persze ha még nem állt be a hullamerevség, mert akkor sajnos le kellett vágni egy nagylábujjat,  a hivatalos okmány lebélyegzéséhez…

Na mindegy, én már 45 fokos szögben - ami műszaki tudományaim szerint a derékszög fele, meg Pali bácsi mindig ebben a szögben jött át apámhoz, de lehet hogy a víz forráspontjának 45%-a, vagy mégis inkább a derékszög ??? – támasztottam a falt.

És eljött a reggel, a Margit kórház szülészet - bábászati osztályán úgy reggel hétig nem volt senki, csak én, talpig zöldben...

Körülöttem reggel nyolcra már összegyűltek azok a szerencsés apukák, akik,

1.         Józanok voltak

2.         Leszarták ki és mit fog szülni (Ridley Scott: Alien) ezért nyugodtan aludtak

3.         Kurvára izgultak, mer persze nem a feleségük szült, és a DNS teszttel baromi gyorsan le akarták zárni azt a margitszigeti hajnali kalandot, amikor Józsi, Béla, Géza, meg a szülés tárgya Edit, egy hintán….

4.         Vagy komoly apukák, mint én (hmmmmmmmm……) akik vicsorogva nézték egymást, hogy kinek a gyerekét végül is kinek fogják kiadni, valami harc lesz,  vagy mi a faszom, aki gyorsabb az nyer??? Többen lobogtattak holmi ultrahangos felvételt, mondjuk 1995-ben egy VHS kazettát nehéz volt lobogtatni, hogy nekik lányuk lesz, van aki fiút jósolt magának, én semmit, bár sejtettem a végeredményt, a nevek borítékolva voltak….. 1 fiú név, meg egy nagyon ritka női név: Béla

 Úgy nagyjából tízre  elfogyott az összes gyerek, baromi rondák voltak, már a panaszkönyvet akartam kérni, hogy nekem nem maradt, adjanak egyet legalább kölcsön, anyámnak csak egyet mutathassak, ígérem kettőre visszahozom... Nem adtak.

 Délelőtt 11-kor a kőfaragó kijött, mármint a szülész, nőgyógyász, meg stb. talpig zöldben volt, azt hittem én vagyok, mert én is még mindig persze talpig zöldben voltam…. Mondjuk Ő véresebb zöldben volt, de gondoltam a Margit kórházban a zöld alapon piros pettyes ruházat a divat, vagy mi, na mentem utána,   most intim részleteket nem árulok el, aki szült, az úgyis tudja…

Kedves barátném könnyedző szemmel elkezdte markolni kezemet, amire nagy szükség is volt, mert gyakorlatilag belé kapaszkodtam, meg a műtőasztalba, viszont dőlésszögem egy U-boot merülési szögét kezdte megközelíteni, mikor már nagyon jön az angol romboló…

Na végre!!!

1995 február 09.

11:45 illetve előtte, még pár perccel…. Na akkor már mindenki annyira zöld volt mint egy Greenpeace aktivista, aki egy bálnavadászhajó horgonyához láncolta magát és mérgeszöld lett a tengeri moszattól, szóval ki se láttam a maszkból, mer gondosan fél szemüvegemet is letakarták azzal a meglepő dologgal, amin keresztül nem lehetett kávét inni…

11:40 megható pillanat: Az anya fájdalomtól könnyező szemekkel szorítja az apa kezét

11:41 A szülész, nőgyógyász olyat tesz a barátnőmmel, amiért másnak leharapom a kezét, de közölte: csak a gyereket keresi.

11:42 Több nővér, baszkács ezek mért nem pirosat viselnek, tán félnek, hogy télapónak nézik őket??? Mindenféle csipeszeket rakosgatnak, a doktor az közli, hogy a gyerek éppen videót néz, nem akar kijönni, meg különben is megharapta az ujját, de majd jön a farfekvés specialista… mondjuk ekkor ideges lettem, mert nagyon sok órai nem alvás után senkivel se lennék képes homoszexuális kapcsolatot létesíteni…

11:43 Megjött a farfekvés specialista. Meg hozott még néhány asszisztenst, meg tálcán természetesen betolták azt a gépet, amit senki nem tud kezelni... Az egyik nővér közben a sarokban, szájmaszkját félretolva, sajtos melegszendvicset evett... A leendő nagymamák kint sírtak a váróban… biztos ellopták a pénztárcájukat…  Az apás szülés kezdett egyre meghittebbé válni... Már vagy tízen tolongtunk a műtőben, már azt se tudtam, ki fog szülni, na akkor egyrészt bohózattá, másrészt komolyra váltott a dolog. A bohózat rész csak annyi hogy nyílt az ajtó és a szomszédos egészségügyi szagközépiskola kb. 30 fős lányosztályát beterelték, hogy lássanak egy szülést végre, bár szerintem ahogy kinéztek, szerintem már többen túl voltak egy szülésen. Ha GFeri, meg TPista ott lett volna 11:42-re végigdugtuk volna a lányosztályt, a szemüveges tornatanárnőt is beleértve.

11:42 Ez már komoly. A szülés nevű folyamat beindult azzal, hogy mindenki elkezdte nézni a monitorokat, (akkor már volt Barátok Közt ???), én nem néztem már semmit, mert nagyon becsuktam a szemem, mert babonás voltam és féltem hogy bekerülünk a másnapi bulvársajtóba: 4 napi ivászat, négy fejű gyereket szült az anya….

11:45 S ebben a rohadék világban felsírt egy egészséges csecsemő, véres volt, és gyönyörű, gyorsan rá is írták valami izére hogy hívják, belemarkolt az ujjamba, na akkor a világ, meg a műtőben tartózkodó kb. 40 ember semmivé vált, csak bőgtem mint az állat, pedig nem vagyok egy sírós típus…

A kiskölyök a Dániel keresztnevet kapta.

Utóirat

kb. fasz tudja mennyi - dél körül - vagy about tee time - a zöld szőnyeget sikerült leadnom, immár normál ruhában a hölggyel, aki immáron elmondhatta magáról, hogy nagymama, konyakot iszunk a legközelebbi kocsmában…

kb. pláne nem tudom mennyi, az idő összefolyt - közös családi tévézés a szülészeti osztály előcsarnokában - vittem az egész családot, ha válogatni kell, nehogy má’ ne vigyük haza a legmunkárafoghatóbb kölyköt (nem sikerült)... Na mindegy, mutogatnak valami lepusztult tévén sorban, egymás után, ilyen izéket, lassan bólintanak az apukatársak és elmennek, igen látták a Nyolcadik utas első részét, de itt az idő megnézni mégegyszer…

 Bassza meg, az a csoda, hogy csukott szemmel végignéztem egy szülést (tudom, ez képzavar), amikor a végén egy véres Valakit a kezembe nyomtak, de tisztára mosdatva, már nem véresen, azonnal felismertem…

S ekkor jött az esti törzskocsmalátogatás, majd x nap múlva feltűntem Apósnál, aki komoly tekintettel elővette a házipáleszt…  „

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.