Lovagregény

I. rész:           Ottó bevadul

(Figyelem! Gondosan ügyeltem arra, hogy az alábbi sorokban semmi értelem ne legyen, azt máshol kell keresni... - Vitéz)

 Csitt! Csitt! Csülökvár hátborzongató bástyáin őrszem figyel: távolból harci mének patadübörgése hallik, meg a Barátok Közt főcímzenéje: Rettentő zsoldoshaddal közeleg germániai Arthur vérszomjas serege.

 A vár mélyén közel s távol falvainak ura, Távollátó Fagyos Richárd lakomát dagonyázik. Körülte ezer szűz. Mire e sorokat leírom körülötte már csak 945 szűz.

 Karótnyelt Anna, a vár gonosz úrneje szűzvérben jacuzzi fürdőt vesz. Otthonában felállították. Szaunája karóból emelt falain, mint borzasztó ereklyéken, aszódott fejeken legyek másznak jobbra, s majd elunván ez irányt balra, kinyomott szemek gödreibe petéjük lerakni.

 Midőn az posványos lápba hanyatlik a nap, a csatamezőn már szanaszejt karok s egyéb részei testeknek hevernek. Kitépett kontaktlencséken tükröződik a lemenő nap. A vár fokán Rettenetes Siegfried okád... Fülbe harapott, szájában az íze.

 Szépséges Maszturbia hercegnő kelengyéje véresen, őt magát rázza borzalmas zokogás: Apja, midőn szívét csillagcsavarhúzó döfé át, s fejébe sniccer állt, mélyen s erősen, az hős apja kilehelte lelkét. Az ÁFA se bevallva, se befizetve. Az Könyvelő Tibald kettőskönyvel a kínzókamrában. Elötte egy vödörben több tucat reviz orr.

 Rémséges termeiben Fagyos Richárd várának dúl a tivornya, meg az eszem-iszom. Dohos kárpitok rejtekén ölelkező párok merülnek az perverz együttlétbe. Hímek vesszeje dagad: Szolgáló lyányok hada veszejti el legféltettebb kincsét.

 De lent, az vértől sikamlós várudvaron még tart a gyilok. A hóhér már feni bárdját... Futár hozta Walesből. A nap elbúja zivatarfellegek möge, a várudvar (vértől sikamlós, de ezt már tudjuk) kövezetén szörnyű halált halnak Kétkezű Zsigmond, Nehéz Tasziló, Szablyás Kázmér lovagok, midőn átdöfé őket a rettentő germán, Hermann Von Karajon. Az Csülökvár udvarán borzalmas sikoly. Villan hóhérbárd. Fej porbahull...

 Szomorú lovagok, kik vesztesei mind e borzalmas napnak, s túlélék valahogy az iszonyatos csatát, ottan állnak a vár udvarának vértől... (jó ez már harmadszor, de akkor is sikamlós, meg iszamos)... szóval láncravervén vala az összes hős várvédő lovag, hóhérbárdra áll sorba. De lassú a kiszolgálás, mert Bölcs Vendel vonalkódját nem tudja az kegyetlen hóhér beazonosítani, ezért a sor feltartódik.

 Az vár udvarán, mely vértől nagyon csúszik, velőtrázó ordítás, a hóhér levágá saját nagylábujját, kegyetlen csapással. Innen a hóhér ujjatlan alsóban teszi az dolgát.

 De messzi távol, hol a rét üde zöldjét pillangók cikkázzák... Ott issza patak tiszta vizét Nyíltszívű Ottó, mindenik íjászok legíjászabbja.

 Ottó, ha megfeszíti a húrt, elnémul az erdő hangos zsivaja, őzek bújnak, vaddisznók nem röffennek, még a nyulak se. Ottó, az nehéz napok estvéjén, szerelmének buja ágyékához tér meg, egy forró ölelésre, meleg nyár esten: csak szarvát fogja, s szól a kedves: mekk-mekk.

 Peng a húr , szép dallamot játszik az íj...

 Ottó szép orcáján a bánat könnyei peregnek: kedvesét elragadta az gaz germán sereg. Rettentő gondolat! Feszül az izom Ottó karján, szeme acél szikrát hány: A győzedelmi lakomán, több nyíllövésre e csendes réttől, éppen kedvesébe harapnak, midőn gondos szakácsnék már ropogósra süték. Bosszú! Nyeregbe!

De igyunk még az patak hűs vizéből... Ottó zokogva nyeli a vizet, az szarvasbika csendben röhög benn a csalitban: elibb vizelt a patakba fentebb, uszkve pár tucat utcasaroknyira.

Hősünk, pillangós tisztáson patak vizét issza, íja mellette a parlagfűben, már annyit ivott, hogy hólyagát feszíti vad düh, hiszen nem messze szerelmét eszik...

 Szóval Ottó a Nyíltszívű, bokrok árnyas sűrűjébe tér, balra galagonya, jobbra bóbitás szömörce, szemben aranyvessző, lejjebb tavaszi virágok - bár ősz van - de vannak őszi virágok is, szóval Ottó, merőn néz egy lepkét és vizel. Dühe hatalmas, szerelmét eszi a gonosz várúr. Az hatalmas hímvessző visszakerül az darócnadrág mélyibe, ami nem fért be, az hátizsákba, ami oda se fért be, az a közelben várakozó csőszállító teherautóra.

 Ottó, most más vesszőket nyalábol halomra, hatalmas íjának gyilkolóeszközeit. Csettint egyet, s a sűrűből hűséges paripája, Arnold lép elő, bal patája arany, jobb patája ezüst, a két hátsó patára zsák van kötözve a VI. kerületi csendrendelet miatt.

 Ottó most elnyargal, tankolni.

 Az csülökvár termeiben borgőzös a tivornya, üvölt a zene, mindenki mindenkivel. A tévét se hallani. A várudvaron már többen elestek, annyira iszamos a vértől. Lesz mit takarítani, a másnapi boszorkányégetős délutáni matiné előtt. Az őrség alszik, fenn, tornyokban, lándzsáik itt és ott. Az estét beragyogja a telihold...

 Patazúgás hallik!!!

Ottó támad, lova feltöltve, a CNN benyomja a Breaking News-t...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.