Papírforma
2010.04.12. 08:57
Nem hinném, hogy különlegesen nagy meglepetést okozott bárkinek is a szavazás kimenetele, leszámítva az MDF szimpatizánsokat - már ami maradt belőlük... Kapitányuk el is hagyta az elsüllyedt hajót azon nyomban, magukra hagyva Bokros teendőivel a többieket. Vizionálható a Kisgazda effektus a rendszerváltó párton. Az Szdsz teljes bukása már mintegy prognosztizálva volt még úgyis, hogy az MDF-be próbáltak kapaszkodni a hatalomféltéstől megrészegülten. Úgy gondolták letörlik a nyolc éven át egymásra köpött dzsuvát, mert mi hülye szavazók úgysem vesszük észre. Így a következetlen és már jóideje labilis MDF-et is a mélybe rántották. A teniszben ezt ki nem kényszerített hibának is mondják, de hogy azt mindkét fél elkövesse olyan csak nálunk van.
Lesz Más a Politika? Nagy kérdést vet fel ez a kis párt amely unicumként tört be a politikai életbe - úgy tűnik az MDF kárára. Kicsit sötét ló ez a párt, mivel még mindig nem világos mit is akarnak, azon kívűl, hogy a kis békebíró szerepében tetszelegnek, mintegy azt sugallva, hogy mi soha nem fogunk lopni, vagy pártérdekeket a népakarat vagy nemzeti érdekek elé helyezni. Hangzatos, szó se róla. Drukkolunk, hogy ez így is legyen. A kétségem csupán annyi, hogy amint ez a roppant szimpatikus műkedvelő amatőr társulat szembesül az államaparátust működtető érdekcsoportokkal és a politikai akarat végigviteléhez talált légtérben való manőverezésre rendelkezésre álló - jelenleg - szűk hellyel, vajon hogyan fog reagálni. Tapasztalatlanságuk lehet az adujuk is ugyanúgy, mint a végzetük. A fociban ezt az újonc-betegségként is említik, hogy amikor az újonnan feljutott csapat vajon túléli-e az első szezont és bent tud-e maradni az első osztályban. Van négy évük, hogy megerősödjenek.
A Jobbik térnyerése sokakban kétséget ébreszt. Ez egyfelől jogos, ezzel a pártnak is meg kell barátkoznia, tudomásul kell venniük, hogy amennyi támogatót szereztek botránykampányukkal legalább annyi ellenséget is gyűjtöttek - ha nem többet. Másfelől viszont a mérsékelt véleményformálóknak meg kell adniuk a jogot, hogy a párt bizonyíthassa: mégsem annyira szélsőjobb, mint amennyire az eddig lejött, nemcsak itthon, de külföldön is. Amennyiben ezt nem teszi meg, kérdésessé válik, hogy mennyire tartható fent koalíciós segédlet nélkül a hurráoptimizmus. Tisztában kell lenniük, azzal is, hogy ez a mentalitás simán jó egy - a párthoz mérten - kitűnő választási szerepléshez, de az ország többsége nem igényli az erőszakpolitikát, pláne nem a túlzottan radikális változásokat. Egy demokráciában - még ha az magyar is - a radikális változások nem előnyösek. A változásokra valóban szükség van, ebben mindenki egyetért, de a radikális utat hagyjuk meg a közép-afrikai banándiktatúráknak. Ezt a Forma 1-ben erőversenyzőnek nevezik, aki kompromisszumot és veszélyt nem ismerve tör a győzelemre, nem tisztelve kellőképpen ellenfeleit és azok rajongóit.
A távozó kormánypárt az MSZP hasonlóan csúfos vereséget szenvedett, mint az elsőként említett két párt. Akár tetszik, akár nem. Akár legerősebb - mert ez is kétséges - ellenzéki párt, akár nem. Akár kivizsgálást követelnek párezer késői szavazat miatt, akár nem. Akár kihívja Mesterházy Orbánt miniszterelnök-jelölti vitára, akár nem. Bár ezt én az ő helyükben hanyagolnám. Nevetség tárgyává tehetik magukat az első forduló eredményeinek fényében, és ismerve Orbán habitusát ezt ki is használná, és kicsit olyan lenne a jelenet, mint a Gyalog-galoppban a fekete lovag esete, ahogy Mesterházy kezek és lábak nélkül visszavágót követel, merthogy a döntetlenben ki nem egyezik az hétszentség. Nekik inkább önmagukba kellene fordulni és ha valóban erős ellenzéki párttá kívánnak erősödni, akkor nem szabad abba a hibába esniük, mint a Fidesz esett, hogy sértett tinilány módjára mindent megvétóznak amit csak lehet. Szavazóbázisukat csakis kultúrált konszenzusra törekvő politikával szerezhetik vissza, mert azért azt be kell látni, hogy valaha volt nekik szavazóbázisuk. Kérdés, hogy azokat egy életre elvesztették-e vagy sem. Ezt minden sportban a címvédő csúfos vereségének nevezik, mintha a Brazilok egy nyolcast kapnának a Maracana-ban az Argentinoktól, és a bíróra fognák a dolgot.
A Fidesz hatalmas győzelmet aratott ehhez kétség nem fér, a számok önmagukért beszélnek. Ezt az előnyt csak elcseszni lehet, még négy év távlatában is. Itt aztán rengeteg kérdés merül fel a felelősségtől kezdve a legitimitáson át a teljhatalom lehetőségéig. Persze, hogy toronyórát ígérnek láncostul és még a távolságot, mint üveggolyót is megkapjuk, hiszen a világon mindenhol így tesz egy választást megnyerő párt. Az ország fele(!!!) melegen ajánlja, hogy ez így is legyen. Orbán nagyon okosan és szimpatikusan hangoztatja a csapatszellem fontosságát ezügyben, amiben tökéletesen igazat kell, hogy adjunk neki. Ebben minden pártnak igazat kell adni. A csapatmunka itt nemcsak a politikai ellenfeleire vonatkozik, hanem arra a sokmillió szavazóra akik most rájuk tették le voksukat. Következetességet és alázatot kér tőlük, helyesen amellyel a Fidesz jó eséllyel meghatározó erő lehet hosszú évekre a magyar politikában. Perdöntő lesz, hogy hogyan kommunikál majd a néppel és nemcsak saját bárányaival, hanem azzal a sokmillió emberrel akik nem rájuk vagy egyáltalán nem szavaztak, hiszen az az ország másik fele! Ezt a sakkban Schuster-mattnak hívják, amikor az ellenfelet 2-3 lépésből mattolja a játékos akinek még berosálni sincs ideje.
Meg kell említeni még két dolgot:
1. A kampánycsend és a szavazatok leadásának végső időpontjára vonatkozó OVB döntést, amely olyan magyaros szatírává változtatta a várva várt napot. Erről persze, én amondó vagyok mi magyarok tehetünk kollektíve. Most boncolgathatnánk, hogy rossz a jogszabály, meg vis major helyzetbe hozták az OVB-t meg az OVH-t vagy OVI-t tökmindegy, meg a szerencsétlen önkénteseket akik a szavazókerületekben dolgoztak. De mi szavazók hoztuk őket ilyen helyzetbe azzal, hogy az utolsó pillanatban mentünk leadni a voksunkat. De mindegy is, mert ha konszenzust és nemzeti összefogást akarunk akkor nem azzal kell kezdeni ezt az új ciklust, hogy ezen a baromságon fogunk veszekedni, meg kivizsgálni adófizetői pénzen. A külföld is hiába reagál úgy ahogy, röhögjenek ha akarnak, mi is jót nevetünk rajta, van öniróniánk, aztán két hét múlva elfelejtjük és a tapasztalatokkal felvértezve felkészülten várjuk a következő szavazást. Ezt sportbakinak hívja a szakzsargon, vagy játékvezetői műhibának. Óvni lehet, de úgyis a pályán kell, hogy eldőljön a meccs.
2. 54,328 érvénytelen szavazat volt... ez a szám is elgondolkodtató lehet. Úgy vélem, hogy ez az országos viszonylatban a szavazatok 0.01%-t kitevő adat nem annyira számottevő, de az felettébb érdekes, hogy hogyan tudja ennyi ember elcseszni az ikszet vagy az egymást metsző vonalak berajzolását a szavazólapon. Persze azt is tudjuk, hogy voltak alternatív szavazólapon jelölésre buzdító blogok és egyéb fórumok, ergo ez nem feltétlenül a dilettanizmus jele. Azt hiszem a maguk módján ők is sikerként könyvelhetik el ezt a statisztikát. A sportban ezt a kis csapatok sikereként emlegetik, például amikor az Ózdi kohász csapata az első percben vezetést szerez a Manchaster United ellen de a végén kap egy tízest.
Mindent összevetve megint volt egy szavazás, olyan amilyen, kicsit magyar, kicsit európai, kicsit vicces, kicsit komoly de a miénk! Értékelni kell. Sportnyelven szólva: Csapatszellem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szavazzfasszal · http://szavazzfasszal.blog.hu 2010.04.13. 01:45:54
54000 szavazat az nem lehet 0,01%. Max Amerikában :) Nálunk ez a kb. ötmillió szavazatnak kb. az egy százaléka. Az összes magyarnak pedig kb. a 0,5%-a :)
Szóval többet kaptunk, mint például a Civil Mozgalom.
