Hétfő. Annyi minden történik az emberrel hétvégén, én mégis témahiánnyal küszködtem. Van ez így, főleg ha az emberre egy teljesen nyugalmas és csendes hétvége után köszönt rá a Gyurcsány Ferencnél is nagyobb közutálatnak örvendő hétfő. Gondolom az ellenzék is egyöntetűen szavazná meg a 2/3 mellé, hogy szüntessük meg a hétfőt. Vagy a hétfőt lemondásra kényszerítené egy ad hoc bizottság.

Aztán - egy számomra ismeretlen ötlettől vezérelve - egy ismerősöm, akivel ismeretségünk alatt annyit politizáltunk, mint amennyit a Fidesz konstruktívan hozzászólt a kormányjavaslatokhoz az elmúlt 8 évben, üzen - hogy nem írok-e az alkotmánymódosításról? Mintha Török Gáborral chatelne... Szó se róla van véleményem róla, de azért ezt meghagynám a nálam sokkal inkább illetékeseknek véleményezésre. De aztán csak belemerültünk a magunk szintjén mélyen és úgy vélem érdemes a diskurzus lelki lényegét bővebben kifejtenem.

Szóval az ismerősöm (nevezzük Banderasnak, nagyon hasonlít rá mind külsőleg, mind copfilag) megrémült attól, hogy az alkotmány módosításának, mi több átírásának, adv immo újraírásának híre belepte az étert. Banderast ez nagyon érzékenyen érintette, mintha a magyarság fundamentumát készülne hibajavítózni a kormány. Vigasztaltam, hogy ne essen kétségbe az alkotmánnyal igenis vannak bajok és bízzunk benne, hogy a 2/3 csak ahhoz fog nyúlni amelyik valóban változtatásra szorul. Hogy valóban bízhatunk-e? Igen. Bízni kell. Mi mást tegyünk? Soha nem bízunk senkiben és semmiben, főleg ha politikáról van szó. Erről persze a politika tehet, ő nyomott bele minket ebbe a bizalmatlanságba, nem csoda ha a választópolgár hitetlen. Kiáltunk a változásokért a választások előtt és megijedünk amikor az elkezdődik. "Hát... ööö... nem így gondoltam... Az alkotmányról nem volt szó..." Már hogyne lett volna. A Fidesz (és minden egyéb párt) választási programjában világosan kifejtette, hogy alkotmánymódosítást akar eszközölni. Az csak egy bónusz számukra, hogy a 2/3-al arra is jogosult lett, hogy újat írjon. (Nem fog, az baromi sok meló!) Ne féljünk a változásoktól! Inkább kísérjük figyelemmel, hogy naprakészek legyünk, főleg ellenzékben. Ne érjen minket az a meglepetés, hogy a kormány alulkommunikálja ezt a nagy horderejű döntést, majd a kocapolitizálók - mint Banderas és jómagam - elkezdenek szarral dobálózni, hogy monnyon le. A politika itt zajlik az orrunk előtt, és többségünknek csak négyévente - vagy kétségbeesése közepette picit sűrűbben, tankkal - van lehetősége véleménye megformálására. Pedig ez nem így van. A mai elektronikus világban a vélemény is gyorsan terjed, így ha a kormány valami iszonyatosan nagy baromságot akar elfogadtatni a parlamenttel az alkotmány módosításának kapcsán, - amit ugye be kell terjeszteni és annak tartalmáról értesülni lehet időben - akkor igenis lehet ellenezni még 1/3-al is. Nem beszélve arról, hogy a Fidesz-KDNP 2/3-a és magas létszáma arra enged következtetni, hogy ott sem mindenki fogja engedni vagy megszavazni azt, hogy a nemzeti lobogó ezentúl legyen narncssárga-fehér-lila. (Különben is sztem buzis színösszeállítás) Bízzunk a nagy számok törvényében és abban, hogy a Fidesz-KDNP belviszályok nélkül kezeli majd a párton belüli egyet nem értést.

A változások amiket annyira óhajtott mindenki a választások előtt - bármilyen hihetetlen - elképzelhetetlenek változtatások nélkül. Akár alkotmányváltoztatással is. Megszavaztuk a 2/3-ot, most akkor igazodjunk ehhez. Banderas a totalitárius hatalomtól fél aminek az árnyéka vetül most az ellenzékre. A tapasztalatok alapján amit az elmúlt 20 év adott, jogosan. De valamikor le kellene vetkőznünk ezeket a negatív beidegződéseket. Én nem azt mondom, hogy a Fidesz-KDNP 2/3-a maga lesz a kánaán. Természetesen el lehet cseszerinteni. Tudják ezt nagyon jól Orbánék, hogy itt és most óriási lehetőség van a kezükben a megszilárdulásra. Pusztán a népakarattal azonosan kell cselekedni. Elvileg ideális állapot. Persze láttunk mi már karón hollót. Sőt... szinte csak azt láttunk. Szerintem ezzel a 2/3-al van esély igazán rendet tenni, és becsukni a 20 év alatt nyitva felejtett kiskapukat. A Banderas-féle riadt galambok az "alkotmánymódosítás" szótól pánikba esnek. Mintha azt mondanánk a gyereknek, hogy a focilabda mostantól kocka. Ezt senki nem fogja megszavazni. (Legfeljebb Platini agyszüleménye lehet.) Pedig több alkotmánymódosítás történt úgy, hogy nem is tudtunk róla. Mert nem érdekelt minket. Csak ilyenkor érdekel igazán, amíg forró a kása kerülgetjük. 

Anno a bibliát is újraírták, mert az Ótestamentum elavult, kellett egy Új. Az alkotmányt is az élet írja. Emberek jönnek-mennek, és beleírhatnak, javíthatják, újraírhatják. Mi pedig hiszünk benne, hogy jól csinálják majd. A hitet nem veszi el semmilyen intézkedés. A hitünket kell nekünk magunknak is visszaszerezni. Valamint azt a képességünket, hogy ne hagyjuk magunkat vakon vezetni semilyen politikai körök által. Tanuljunk meg ellenzékinek lenni, ne úgy, hogy ellentmondunk mindennek amit a politikai ellenfél akar. Ebből a Fidesz-KDNP is remek negatív példát mutatott be az elmúlt 8 évben, lehet belőle tanulni hogyan nem kell csinálni. Ha 3/3-nyian akarunk valamit akkor nincs az a platform ami azt módosíthatná. Talán még a hétfőt is megszüntetik, de legalábbis népszavazásra bocsájtják, vagy felcserélik a Szerdával, netán átírják a hét napjait vagy akár újraírják a Gergely naptárt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.