2012. 36-37. hetén vagyunk lassan túl, és nyugodtan állíthatom: ilyen szürreálisnak tűnő hetet régen nem pipált Árpádné Pehely, Kossuth téri lakos.

Kezdődött ugye az azeri baltás gyilkos kiadatásával, aminek az örményeken kívül kevesen tapsoltak a nagyvilágban, folytatódott Gyurcsány éhségsztrájkjával a Kossuth téren, ahová pont ekkorra ingyenes kóstoltatást szervezett az összes ötlettelen PR-os, jött a várva-várt, társadalomra és környezetére is közveszélyes, 263 esztendős Biszku Béla operatív elfogása, majd következett Varga István, XIX. század eleji emancipációt megidéző gondolatfüzére a parlamentben, amit - úgy tűnik - a Fidesz meg sem hallott, inkább kiment gyorsan a Puskásba megnézni, hogy veri agyon Hollandiát, az Andorrában lézerfocit bemutató, ezáltal intergalaktikus csillagközi és világok bajnoka címre predesztinált foci-válogatott, hogy végül - az egész heti szürrealizmusnak mintegy véget akarván vetni - lecsapjon a TEK a BME-s fiatalokra, akik Star Wars filmet forgattak viccből.

Árpádné Pehely nincs hozzászokva az ilyen intenzív közélethez, így joggal gondolta, hogy álmodik. Arra is gondolt, hogy a múlt heti tartós tejbe LSD-t csempészett az élelmezésügyi miniszter. Persze a mellékhatásokról elfelejtette megkérdezni bolti eladóját, ezért rettegve várta a 38. hetet, bezárkózott a lakásába, és igyekezett elaludni, kialudni ezt a frusztráló emlékekkel teli hetet. Kicsit nézte a tévét, úgy könnyebben esik álom a szemére, persze nem a Hír Tv-t, mert abból is a szürreális rögvalóság folyik, hanem átkapcsolt a Spektrumra, ahol némi enyhülést hozott a szupercuki, közösülő pingvinek látványa.

El is aludt, és csak a 38. héten ébredt fel. Rettegve ment az ablakhoz, hogy elhúzza fierhang-ot, félt, hogy mit lát majd a Kossuth téren! Talán cuki pingvinek fennhangon közösülnek Varga Istvánnal a pozitív népszaporulat oltárán, mire Biszku Béla háziőrizetes, ablakából kihajolva csendre inti a pajzánkodókat, és egy azeri népi motívumokkal díszített baltát dob közibük, mire a téren éppen várost néző holland focisták ijedtükben fénykardot rántanak, és 4:1 arányban örmény és holland szitokszavakat árasztanak a tömegre. Gyurcsány látva az eszkalálódó magyar valóságot, sátrából értesíti a TEK-et, és megkéri a diszpécsert, hogy odamenet ugorjanak be neki a sonka-gomba-kukorica-bacon pizzáért, kis pepperónival amit az imént rendelt egy útba eső étteremből, csak el kéne hozni, ha már. Igaz, koalíciós demokrácia nem alakult ki egy hét alatt sem, de már olyan éhes, hogy az éjszaka kiharapta a tizennyolcezer forintos Ralph Lauren ingéből az azon márkajelzésként feszengő lovaspóló-játékost, lóval együtt. Ezt persze nem nézi jó szemmel a téren ingyenkaját osztogató, főleg műegyetemi hallgatókból álló facebook-csoport, akik 2-3 de inkább 4-5 fős csoportokban megindulnak a parlament alagsorában lévő Fornetti standhoz és követelik, hogy lépjen közbe Szijjártó Péter, valamint hogy engedjék szabadon Obi Van Kenobit. Árpádné Pehely már-már az öngyilkosságba menekül a látványtól, amikor az égből alászáll az ezeréves Sólyom László, fedélzetén az ENSZ békenagykövete, Mr Millenium Falcon, oldalán az afrikai felzárkóztatásért felelős ombushman, Mr Chu Bakka.

Ekkor Árpádné Pehely megkönnyebbül, lelkét béke szállja meg, kortyol egyet a teájából és átkapcsolja a tévét a Fásy mulatóra, ahol Bunyós Pityu és Pataky Attila közbeszerzési pályázatok szövegeit énekli, közreműködik Christine Lagarde, kísér a 100 tagú Európai Unió session band.

szerintünk: (4,5/5)
szerintetek: (0/5)

Adhatnék neked hitelt, de nem adok. El is mondom, hogy miért. Fasza kis hitelkonstrukció lenne, nem kamu thm, változó kamat ilyesmi. Törleszthetnéd úgy, hogy nem rokkanna bele a családi kassza. Adhatnék ilyen hitelt, de nem adok és elmondom miért nem.

Magyar vagy

Csalsz, lopsz, adót nem fizetsz tisztességesen, mégis elvárod másoktól, hogy azok ne csaljanak, ne lopjanak és fizessenek adót tisztességesen. A hiteltörlesztés alól amint lehet kibújnál, persze a felhalmozott javakat a magadénak hiszed.
Mindenkit okolsz az ellehetetlenült helyzeted miatt, csak magadat nem. Kiskapukat, általad “okosságoknak” nevezett alternatívákat keresel az élet különböző területein adódó pénzügyi megoldásokra, nem törődve a másik fél érdekeivel illetve a téged is érintő következményekkel.
A közösből - már ha létezik számodra ez a fogalom az ivászaton kívül - csak kivenni akarsz, beletenni nem. Noha a közös ivászatokon is hol az egyik, hol a másik rendel egy kört.
Ha van is 5 forintod és még befektetni is hajlandó vagy, akkor abból másnap követeled a 10 forintodat, elfeledve, hogy a neked hitelezők sem csinálnak ilyet.
Sírsz-rísz, hogy milyen nehéz, meg milyen igazságtalan az élet, a világ, ahelyett hogy fognád magad és legalább saját házad táján tennél is ellene.
Irigy vagy és rosszindulatú, más nemzetek sikerében összeesküvést, korrupciót, idegenkezűséget látsz, pedig ez pontosan a sajátodéra jellemző, valószínűleg ezért is feltételezed ezeket, mert egyéb tapasztalatod nincs. Legfőképpen nem olyan, hogy munkával és közös teherviseléssel milyen szép sikereket lehet elérni.
Szidod, szapulod a rendszert, és elhiteted magaddal, hogy egy ördögi körbe került a néped, a magas adóterhek illetve az alacsony bérek miatt, miközben büszkén viseltetsz őseid iránt akik sokkal nagyobb szarból is kivezették az országodat.
Nem látod be a hibáidat, tanulni nem is óhajtasz belőlük, mert egyszerűen nem érdekel a jövő, túl hiú és felszínes vagy ahhoz, hogy áldozatot hozz és a jelenben tégy a jövőért, mert annak fizikálisan nem lehetsz részese, kvázi nem élvezheted.

Sajnos országod mindenkori un. felelős vezetői ugyanezekkel az attitűdökkel próbálják vezetni az országodat, döntenek a téged érintő gazdasági kérdésekben. Te erről közvetlenül nem tehetsz, de közvetetten igen.

Én csak akkor adok majd hitelt, ha:

  • felelősen bánsz a rád bízott feladatokkal, pénzzel
  • leesik végre, hogy olyan nincs, hogy anyagi ellehetetlenítés, maximum többet és becsületesen kell dolgozni, üzletet kötni
  • üzletfeleidet, alkalmazottaidat, kollégáidat tiszteled és az őket megillető, munkájukért járó díjat megfizeted
  • jóhiszeműen kezdhetek el veled szerződésekről és megegyezésekről beszélni, anélkül, hogy azt legyek kénytelen feltételezni, hogy eszed ágában sincs az azokban foglaltakat betartani, a következményekkel számolni, irántuk felelősséggel tartozni

Amíg ez nem változik addig tőlem nem kapsz hitelt az hétszentség. Amíg a Magyarok nem hajlandóak tiszteletben tartani, hogy játékszabályok márpedig vannak, addig hitel alma.

szerintünk: (4,5/5)
szerintetek: (2,7/5)

Tini

2011.07.28. 14:26

Az idők szele úgy hozta, hogy ismét egy zenei alkotás adja a témát a bejegyzéshez. Mondjuk a zenei alkotás nem kis csúsztatás ebben az esetben, hiszen VV Zsófi - Rágógumi című dalát sok mindennek nevezhetjük, de alkotásnak a legkevésbé.

A nép véleményét hűen tükrözi a youtube releváns találati oldalán listázott videók bármelyikén a tetszési index, amely pl. ezen video esetében, több mint 1 millió megtekintés után cirka 1000 tetszik vs. 13 400 nem tetszik. Ilyen markáns különbséget még választási csalással és egy 12 Szíjjártó Péteres fogattal Európába berontó Orbán Viktorral sem lehet produkálni. A nép szava szent, és ebben a témában a messzemenőkig igaz is. Teljesen felesleges elemenként boncolgatni ezt a számot, mert semelyik pontjában nem nyújt olyat, ami bármit is hozzáadna a magyar művészi értékekhez. Egy kislány igen pornográf felhanggal és képi elemekkel próbálja a nézőknek prezentálni a rágógumizás fülledt erotikájú szépségeit. Klasszikus tini-sláger, tini szereplőkkel, tini megoldásokkal, tini stílusban, tini szöveggel egy tini fejéből. Ezzel semmi baj nem lenne, sokan irkáltunk olyan dolgokat tinédzser korunkban, amiket ma már magunk előtt is szégyellnénk. A képi kivitelezés és a zenei megvalósítás már egy másik kategória, azt felnőttek készítették. Valószínűleg nem (csak) tiniknek.

A gond azzal van, hogy ennek a szerencsétlen, önmagát kereső fiatal lánynak nincs a hozzátartózói, barátai, ismerősei között senki, aki megmondaná neki, hogy "Zsófika, ez egy rakás szar, próbálkozz valami mással." A szülők nyilván elfogultak és azért nem világosítják fel gyermeküket, habár ha ezt az én lányom csinálná, akkor nem is csinálná, mert nem engedném, hogy nevetség tárgyává váljon. Már azelőtt lebeszélném a szereplésről, mielőtt elviszi a saját maga írt dalszöveget a hiéna kereskedelmi tévének. Továbbá én a különböző menedzserek felelősségét is megvizsgálnám ezzel az audiovizuális környezetszennyezéssel kapcsolatban, akik ezt a szerencsétlen, a világról mit sem tudó, naiv és a mikrofonnal-színpadon-ugrándozás-a-kamera-előtt-háttértáncosokkal-diszkókirálynő-fílingtől megrészegült lányt ebben a mentális sötétségben tartják anyagi haszonszerzés céljából. Felnőtt, magukat szakértőnek valló emberek belehazudják a szemünkbe, hogy ez nekik tetszik, ez jó, ez új hullám, ez a menő, ez a fiatalság, lendület, rágógumi, rágólufi, pukk, sakk, matt. Vajon hol van ilyenkor az Ifjúsági és Szociális Minisztérium? Hol vannak ilyenkor a Nemzeti Erőforrás ellenőrei? Hol van ilyenkor Hoffmann Rózsa vagy Szalai Annamária amikor szükség van rájuk?

Szomorú esemény, hogy ezen a számon röhögünk, szomorú, hogy szó van róla egyáltalán. Tudom, művészi szabadság stb. De figyeljünk oda, mert már jön az utánpótlás ami ha lehet még zavarbaejtőbb!

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)

Kedves Bandi!

Miért? Minek? De legfőképpen mennyiért adtad a neved, hangod, arcod, imázsod egy 10 éves, utolsó atomi részecskéjéig lerágott sláger magyar átdolgozásához? Életműved szürreális váltásaként élem meg ezt a dalt, mind zenei, mind szövegi kontextusában. Akár hogy is fáj, nem jöhetsz már te sem azzal, hogy "Fiatal voltam, kellett a pénz".

Egy Kossuth-díjas művész egyszerűen nem vetemedhet ilyesmire. Nem köpheti szembe a rajongótáborát a magyar rádió éterein keresztül, miután történelmi nézőrekordot hozó búcsúkoncertet rittyentett egy olyan együttessel, amely minden tekintetben maradandót alkotott, irányt mutatott a rendszerváltás idején tinédzserként nemhogy önmagát, de a körülötte forgó világot sem igazán értő nemzedék számára. Nem léphet a Pataki Attila fémjelezte lejtőre, hogy néhány év múlva esküvőkön basszusgitárral a kezében énekelje, az "ugyanaz a bugyi, marad örökre" autentikus sorait.

Kultikus személynek lenni: Felelősség! A minden szakmai rezdülésedre érzékeny és lenyűgözően eredeti zenei termékeken felnevelt közönséged torkán most szilvapálinkát nyomsz le, hogy leöblítsd a hosszú évek alatt összeért ízeket? Netán másik publikum felé próbálsz nyitni? Meguntál minket?

Be kell vallanom valamit. A minap elővettem az Ágy, Asztal, Tévé albumot, - ami a többivel együtt eredetiben van meg, nem kalózban meg okosban - hogy nosztalgiázzak. Sajnos a bejegyzés címében említett zenészi műhiba miatt picit más lett a hangzása az albumnak. Nem mondom, hogy rosszabb vagy jobb lett, de körüllengi valami megmagyarázhatatlan értetlenség, egyfajta reménytelen vágy az iránt, hogy ezt a műhibát meg nem történtté tegye valaki. Olyan érzésem van, mint amikor megcsalnak, de attól még szeretjük egymást, noha ami történt megtörtént. Tovább lehet lépni, lehet szakítani, nagyot veszekedni aztán dugni; csak egyet nem lehet: visszacsinálni.

Bandi! Ahogy hallgatlak, amint a rádióban énekeled ezt a nótát egy újabb sor jut eszembe az Üllői úti Fuck már említett dalából: "Sose volt még ennyire durva!"

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)

Vége! Magyarország első soros EU-elnökségi ciklusa véget ért. Természetesen az érzelmek vegyesek, kormányzói oldalon hurrá-hangulat, ellenzékben mély depressziós pesszimizmus, bennünk pedig kételyek, hogy akkor most kinek is higgyünk. Siker volt, avagy kudarc?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán "kisszarokvagytokmind" Viktor törzsfőnök szerint megkokiztuk Európát és elcsattant néhány saller, de kiálltunk a nemzet védelme mellett és az idegen elnyomás ellen. Fasza. Szerintem azonban integrálódnunk kellett volna. Bele az Európai csakrába. Nem mondom, nagyon vagány dolog volt az általánosban visszapofázni a nagyobbaknak, amikor mi voltunk az ügyeletesek. Orbán az EMF-nek is megmondta "Ti bazmeg nem szartok többet a homokozónkba és vigyétek a vödrötöket meg a formákat a picsába" Ergo a kormány - nyilván - orbitális sikersztoriként emlékszik erre a 6 hónapra, feltaláltuk a magyarviaszt, pulit tart a Zuckerberg és bajnok a Videoton. Mi kell még? De vajon mi lesz ha majd a nagyok lesznek az ügyeletesek és elkezdenek kokizni meg sallert osztani, mekkorát fogunk esni? És ki fog minket elkapni? A Románok?

Az ellenzék (ha-ha-ha, :DDD nagydé!!!444) reakciója legalább annyira szürreális, mint a kormány elképzelései. Az MSZP a saját taknyán csúszik a lejtőn és olyan szopóágra tette magát, amilyet ország-világ nem látott, Meterházyék állnak, mint Atlantisz lakói az Erik a vikingben és éneklik, hogy "Nem süllyedünk! Nem süllyedünk". Az LMP-nek - ideológiájukkal ellentétben - sikerült bebizonyítania, hogy NEM lehet más a politika. A politika az politika, tehén segge nem duda, mint ahogy a krumplileves is krumplileves elvtársak. De legalább nem szennyezik a környezetet. A Jobbik képtelen az egészséges mértékű konszolidációra és széllel szembe hugyozik már csak passzióból is, hogy fenntartsa a köré gyűlt szavazásra jogosult elveszett bárányok viszonylag magas létszámát. Annyit azonban muszáj megjegyeznünk a Jobbikkal kapcsolatban, hogy az ő képviselőiket rendszeresen ott látni a parlamentben, a munkahelyükön, ahová szavazóik beosztották őket! Azt nem tudom, hogy dolgoznak-e, minden estre a látszatot ügyesen fenntartják!

Magyarország Orbán világuralmi törekvéseit jól jellemzi Nigel Farage a legszórakoztatóbb EU-parlamenti képviselő beszéde, mellyel értékeli a magyar EU-elnökséget, pontosabban Orbán Viktor régens 6 hónapját. A brit standup-politikus azt vizionálja, hogy Orbán nevéhez fűződik az unió végének kezdete. Farage folyamatosan kritizálta Orbán vezetési elveit és még a belpolitikáját is, Viktorunk pedig mintha soha nem az EU-kritikákkal foglalkozott volna, hanem gőgösen aggályainak adott hangot, amiért Farage a magyar belpolitikai döntéseket kritizálja. Hát mit kritizáljon? Egy politikus stílusát onnan lehet leginkább leszűrni, hogy mit művel a saját háza táján és az EU-elnökség nem csak a magyar érdekek keresztülviteléről szól, hanem arról is, hogyan fogadja ezt a többi tagország. Nem beszélve arról, hogy Európa java része csak most tájékozódott igazán arról, hogy mi zajlik nálunk, kik a politikusaink és mik a terveink. Annyi biztos, hogy hagytunk nyomokat magunk után, lásd alaptörvény, médiatörvény, nyugdíjrendszer. Kelet-Európa szerint fasizálódunk, míg a Nyugat a neokommunizmus felcseperedését véli látni.

De mit látunk mi magyarok? Sajnos egy kritikusan nagy tömeg, csak az ingyen sörért ácsingozó és a különböző termékek, szolgáltatások bojkottjára felhívó facebook-csoportokba tömörül és hálószoba-anarchistává transzformálja magát néhány napra, amíg gyarapodik a csoport. 1 millióan a föld forgástengelyének kiegyenesítéséért! Lesznek 127-en, aztán persze behal a dolog, miután mindenki kipoénkodta, kiokoskodta meg kizsidózta magát a hozzászólásokban, így utolsó mentsvárként eseményt hoznak létre, hogy kivonuljanak a Kossuth térre, ezen részvételét jelzi 3474 fő a megosztásoknak köszönhetően és részt vesz 62, abból 38 csak azért mert úgyis arra viszi az útja a kocsmázásaik során, ki lehet ülni a fűbe sörözni meg nézni a felhevült aktivista lányokat milyen izgalommal ontják verejtéküket egy facebook-csoport oltárán. Sör elfogy, hűl a levegő, kezdődik a barátok közt. Függöny be.

Történelmi 6 hónapon vagyunk túl, itt volt a lehetőség, hogy ne észrevétlenül bekerüljünk egy olyan körforgásba, amely ha nem is tökéletes, de a világ sorsának jelenlegi alakulásához mérten több előnnyel, mint hátránnyal kecsegtet és egy olyan közösség alkotja, amelynek jól felfogott érdeke az elesett társait felsegíteni és összetartani. Mindenki nézzen önmagába, hogy mit tett - nem is az ország, mert mi azt hiszem már soha nem fogunk összetartani semmiben, hanem - a saját boldogulása érdekében!? Nem magyar, adósumákoló, korrumpáló, okosba megoldó léptékkel, hanem Európaival!

szerintünk: (5/5)
szerintetek: (0/5)

Lovagregény II.

2010.08.24. 12:15

Lovagregény

II. rész:          Ottó és Siegfried

 

 Ottó támad, ez már órák óta zajlik, de Ő és hűséges paripája Arnold (kinek bal patája arany, a többit már tudjuk...) változatlanul apró pont még a messzeségben: Tévedésből Ottó rányargalt egy futópadra.

 Mint tudjuk, Ottó szívét bánat eszi (szerelmét meg gonosz várúr), hólyagját feszíti düh, gyomrát sav piszkálja, fejében... a franc se tudja már Ottónak mennyi fajta baja van! De dühös, az biztos.

 A láthatár bal szélén még mindig vonul be germániai Arthur rettentő zsoldoshada, az Csülökvár már öt órája megtelt velük, gyorsan építettek egy pót-várat, az is kezd azon borzasztó sereggel full lenni, de a szervezők már építik a harmadik várat, mert az zsoldoshad még mindig túlnyúlik majd ötven kilométerrel a láthatáron, de csak jön, egyre jön, mindenki az várba szeretne bejutni, fél nyolckor kezdődnek a palotajátékok.

 Jobbra a sarokban eme hatalmas hadat irigykedve figyelé Koltay a Gábor, mellette Franco Nero néz. Utálkozva elfordulnak, beleisznak fröccsükbe.

 Csülökvár fokán Rettenetes Siegfried okád...

 S az Úr 1212. esztendejének eme szörnyű napján az püspöki székhely királyi város Pakson leáll az 2-es blokk. Áramszünet. Se malterkeverő nem kerreg, se a tavasz nem jő, a mosdóban kikapcsolnak az villanyborotvák, teljes a káosz. Ottó, alatta paripájával, kinek neve Arnold, hűséges típus, a bal patája... Ottóék mint parittyából kilőtt kulékavics szabadulnak el a hirtelen leállt futópadról, felettük zivatarfellegek, a lemenő nap felkele nyugaton, délen harangzúgás, északon szaunákban egy teljes tartomány izzad vala.

 Még Franco Nero szűkre húzott szeme se tudja követni azt a fergeteget, mely jobbról jöve hirtelen, majd eltüne balfele, de megáll közvetlen Csülökvár főbejáratánál a kaputelefonnal pont szemben. Igen, hősünk az, meg hűséges paripája, a nevét most nem mondjuk meg, de bal patája arany – bár kissé lekopott a nagy vágtában. Ottó vállán – mely széles – vész hírnökeként átvetve borzalmas íja, a gyilkolóeszköz, mely már kioltá számtalan zebrapinty és tévedésből egy gázóraleolvasó boldog életét. Az íjvesszők nyalábban a tegezben, egy vessző – egy leendő szörnyű halál. Ottó nézi a kaputelefont, mely gombot nyomja, mely gomb vezet kedveséhez? Lassan az áram is visszatér, az kaputelefonon hívogató fények gyúlnak. Ottóék felett, a várfokon Rettenetes Siegfried kíváncsian befejezi az okádást...

 Ottó hallgatózik, fülel, ily zajokat nem hallott az erdőben, ahol csak nyulak, őzek, a patak csobogása, meg kedvese őszinte mekk-mekk kiáltása hallatszódott délben vagy éjjel, mikor vadászni indult az őserdő ura, a királytigris. Persze Ottó nem járt Indiában, bár egyszer elgondolkozott egy utazási iroda katalógusa felett. Most Ottó sikolyokat hall, kardcsörgést és halálhörgést. Egy apáca hangosan zokog  az nagykapu belső felének támaszkodva, először az imakönyvét vették el. Majd a többi kincsét többen, többször is. A várudvar vértől erősen csúszik, meg iszamos, de ezt tudjuk az első részből. Bölcs Vendel vonalkódja leolvasásra, a feje levágásra került. Az nagyteremben folyik az borgőzös tivornya. Épp a lakoma fénypontját, egy ropogósra sütött, egy ropogósra sütött...mondjuk ki! Épp Ottó kedvesét szolgálják fel.

 Ottónk nem sejt semmit, vágyakozva fülel, hátha az ismerős mekk-mekk felhangzik az kapun belülről.

 Ottó megnyomja a kaputelefon gombját, hosszasan nyomja, majd vár. Ezt teszi Ottó szépen egymás után az összes gombbal. Ottó nem tudja, hogy a kaputelefon-rendszer belső részei nem lettek kiépítve, mert Csülökvár ura nem engedte a falon kívüli kábelezést.

 Másfél óra telik el. Ottó unalmában a madarakat lődözi hatalmas íjával, mely gyilkolóeszköz.

 A vár fokáról Rettenetes Siegfried nézi az íj vesszeinek pazar röptét, minden lövés után tapsikol és halkan sikongat. Ó mily remek íjász, ó bár barátom lehetne az nehéz csatákban, mondjuk a Szentföldön – gondolja Siegfried, a Rettenetes és úgy dönt elszalad a sok okádás után fogat mosni. Pár perc az egész – a vásznon a kép Colgate Total – Siegfried már újra fentről csodálja Ottót, aki épp fekvőtámaszozik.

 Majd Siegfried döntő lépésre szánja el magát, lekiált Ottónak! (Ne feledjük, Ottó német lovag, én nem tudok németül, ezért lehet hogy tévesen idézek – Vitéz)

- Was? Was donnevetter auf eine Vorentscheidung der kaputelefon?

 Ottó a sok, mintegy tizenegy fekvőtámasztól lihegve felnéz. Összeakad két szempár... Ottó arca lángragyúl, az máskor szúrós szeme tágra nyílódik, mint két cipó, vagy lángos, bár az utóbbi inkább a képe, „Ottó a lángosképű”-nek csúfolták általánosban, oviban egy sajtos tejfölös lángos volt a jele, a lángos végigvonult az életén, végül az arcán állapodott meg.

 Van élet a kecskén kívül?

 Siegfried rohan a kapukulcsért. Ottó közelebb inti a csőszállító teherautót. Nagy dolgok vannak készülőben!

 Az csatamezőn közben koromsötét van, de Csülökvár kivilágítva, zajlik az élet, illetve lehet hogy éppen végződik, attól függően ki melyik színpadhoz áll sorba.

 Ottó áll a kapuban, pengeti íját, azt a német dalocskát dúdolja, melyet orosz dajkája tanított neki:

„Nach dem Treffen,

Nach dem Treffen,

Meine kleine Generalsekretar,

Die Debatte sich in Regierungssprecher.”

 Ottó ezen kívül nem tud egy szót se az germán sereg nyelvén. De azt folyékonyan nem tudja. Nyelvtudás hiánya nem állhat szerelmes szívek útjába! Mert vak az, ki nem látja hogy csatamező borzalmai felett szerelem szövődik.

 Zörren kulcs, zár nyikordul, a hold teleragyogja az összes oszlásnak indult hullakupacot, melyek az csatamezőn szakértő kezek által fel lettek halmozva, itt és ott. Kukacok dala szól a csillagoknak. Az csillagok pajkosan visszahunyorognak: Hej ti kukacok, vígan daloljatok!

 Feltárul az várkapu. „Nach dem Treffen...” a dal elhal Ottó ajkán.

 Ó évszázadok! Pereghettek egymás után, de a pillanat szépsége nem halványul soha. Legfeljebb később.

 A kapuban, mintha lenne óriás, vagy valami hasonló, esetleg egy dinoszaurusz, de lehet teve is, a kapuban Rettenetes Siegfried áll. Jobb kezében pallosa, bal kezében is a pallosa, a másik, mert két pallossal jár s kel. Sziluettjét hátulról megvilágítja a várudvaron rendezett fél tizenegyes hullaégetés pajkos lángtengere. Siegfried teljesen elernyed, kivéve egy részét testének, ami nem igazán ernyed, sőt ellenernyed. Meglátja Ottót, ami nem nehéz, mivel Ottó egy méterre áll tőle. Szinte érzi a szagát, de Arnold szaga erősebb, ezért nem érzi.

 Ottó is meglátta Siegfridet, szóhoz se jut. Zavartan nyújtja át íját, barátsága jeléül.

 Siegfried elmosolyodik. Hat foga kilátszik, a többit még tavaly verette ki ellensége von Habsieg Nudli, fogkiverőlegényekkel. „Was zur Zukunft?” kérdezi, amit Ottó nem ért, de bólint. „Modell ganz erhebliche?” és már ölbe is kapja Ottót, akinek agyán még átsuhan a lelkiismeretfurdalás, szeretett kedvese elhanyagolása miatt. De már nem is szereti... Mást szeret.

 Siegfried, ölében Ottóval szökellve szalad át a vértől csúszós és iszamos várudvaron, átugorva hullákat, pallosok és íj hátrahagyva. A vár hátsó szegletében hívogatóan tárva az öreg lóistálló kapuja, szénaillat árad szerte.

 Ezt az éjt az istállóban parkoló lovak még sokáig nem fogják feledni.

 „Tiefe, tiefe, schnelle, schnelle” nyögi Ottó, gyorsan tanul németül. „Mekk-mekk” feleli Siegfried hűségesen az Ottó kérésére betanult szavakat.

 Lassan – bár már egyszer beesteledett – még egyszer beesteledik, Csülökvár felett ragyog a telihold...

 Tücskök hegedülnek, e zenére lassan az összes lovag elalszik sorbanállás közben is, lándzsákra támaszkodva, zokniban.

 Csak az öreg istálló felől szűrődnek ki folytott nyögések (Ottó), sikkantások (Siegfried), néha egy hangosabb „mekk” is kihallatszik, tompán visszaverik a hegyek, bár síkságon áll Csülökvár, azért hegyek is vannak.

 És lassan jő a hajnal...

 

 

 

 

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)

Reklám spot

2010.08.19. 17:39

Szavazzatok a reklámspotomra legyetek oly drágák!

Itt: busho.blog.hu

Meg itt is: http://www.youtube.com/user/bushofest#p/u/0/USOzLRXtt3c

 

 

szerintünk: (3,5/5)
szerintetek: (0/5)

Lovagregény I.

2010.08.05. 09:05

Lovagregény

I. rész:           Ottó bevadul

 

(Figyelem! Gondosan ügyeltem arra, hogy az alábbi sorokban semmi értelem ne legyen, azt máshol kell keresni... - Vitéz)

 

 Csitt! Csitt! Csülökvár hátborzongató bástyáin őrszem figyel: távolból harci mének patadübörgése hallik, meg a Barátok Közt főcímzenéje: Rettentő zsoldoshaddal közeleg germániai Arthur vérszomjas serege.

 A vár mélyén közel s távol falvainak ura, Távollátó Fagyos Richárd lakomát dagonyázik. Körülte ezer szűz. Mire e sorokat leírom körülötte már csak 945 szűz.

 Karótnyelt Anna, a vár gonosz úrneje szűzvérben jacuzzi fürdőt vesz. Otthonában felállították. Szaunája karóból emelt falain, mint borzasztó ereklyéken, aszódott fejeken legyek másznak jobbra, s majd elunván ez irányt balra, kinyomott szemek gödreibe petéjük lerakni.

 

 Midőn az posványos lápba hanyatlik a nap, a csatamezőn már szanaszejt karok s egyéb részei testeknek hevernek. Kitépett kontaktlencséken tükröződik a lemenő nap. A vár fokán Rettenetes Siegfried okád... Fülbe harapott, szájában az íze.

 Szépséges Maszturbia hercegnő kelengyéje véresen, őt magát rázza borzalmas zokogás: Apja, midőn szívét csillagcsavarhúzó döfé át, s fejébe sniccer állt, mélyen s erősen, az hős apja kilehelte lelkét. Az ÁFA se bevallva, se befizetve. Az Könyvelő Tibald kettőskönyvel a kínzókamrában. Elötte egy vödörben több tucat reviz orr.

 Rémséges termeiben Fagyos Richárd várának dúl a tivornya, meg az eszem-iszom. Dohos kárpitok rejtekén ölelkező párok merülnek az perverz együttlétbe. Hímek vesszeje dagad: Szolgáló lyányok hada veszejti el legféltettebb kincsét.

 

 De lent, az vértől sikamlós várudvaron még tart a gyilok. A hóhér már feni bárdját... Futár hozta Walesből. A nap elbúja zivatarfellegek möge, a várudvar (vértől sikamlós, de ezt már tudjuk) kövezetén szörnyű halált halnak Kétkezű Zsigmond, Nehéz Tasziló, Szablyás Kázmér lovagok, midőn átdöfé őket a rettentő germán, Hermann Von Karajon. Az Csülökvár udvarán borzalmas sikoly. Villan hóhérbárd. Fej porbahull...

 Szomorú lovagok, kik vesztesei mind e borzalmas napnak, s túlélék valahogy az iszonyatos csatát, ottan állnak a vár udvarának vértől... (jó ez már harmadszor, de akkor is sikamlós, meg iszamos)... szóval láncravervén vala az összes hős várvédő lovag, hóhérbárdra áll sorba. De lassú a kiszolgálás, mert Bölcs Vendel vonalkódját nem tudja az kegyetlen hóhér beazonosítani, ezért a sor feltartódik.

 Az vár udvarán, mely vértől nagyon csúszik, velőtrázó ordítás, a hóhér levágá saját nagylábujját, kegyetlen csapással. Innen a hóhér ujjatlan alsóban teszi az dolgát.

 

 De messzi távol, hol a rét üde zöldjét pillangók cikkázzák... Ott issza patak tiszta vizét Nyíltszívű Ottó, mindenik íjászok legíjászabbja.

 Ottó, ha megfeszíti a húrt, elnémul az erdő hangos zsivaja, őzek bújnak, vaddisznók nem röffennek, még a nyulak se. Ottó, az nehéz napok estvéjén, szerelmének buja ágyékához tér meg, egy forró ölelésre, meleg nyár esten: csak szarvát fogja, s szól a kedves: mekk-mekk.

 Peng a húr , szép dallamot játszik az íj...

 

 Ottó szép orcáján a bánat könnyei peregnek: kedvesét elragadta az gaz germán sereg. Rettentő gondolat! Feszül az izom Ottó karján, szeme acél szikrát hány: A győzedelmi lakomán, több nyíllövésre e csendes réttől, éppen kedvesébe harapnak, midőn gondos szakácsnék már ropogósra süték. Bosszú! Nyeregbe!

De igyunk még az patak hűs vizéből... Ottó zokogva nyeli a vizet, az szarvasbika csendben röhög benn a csalitban: elibb vizelt a patakba fentebb, uszkve pár tucat utcasaroknyira.

Hősünk, pillangós tisztáson patak vizét issza, íja mellette a parlagfűben, már annyit ivott, hogy hólyagát feszíti vad düh, hiszen nem messze szerelmét eszik...

 Szóval Ottó a Nyíltszívű, bokrok árnyas sűrűjébe tér, balra galagonya, jobbra bóbitás szömörce, szemben aranyvessző, lejjebb tavaszi virágok - bár ősz van - de vannak őszi virágok is, szóval Ottó, merőn néz egy lepkét és vizel. Dühe hatalmas, szerelmét eszi a gonosz várúr. Az hatalmas hímvessző visszakerül az darócnadrág mélyibe, ami nem fért be, az hátizsákba, ami oda se fért be, az a közelben várakozó csőszállító teherautóra.

 Ottó, most más vesszőket nyalábol halomra, hatalmas íjának gyilkolóeszközeit. Csettint egyet, s a sűrűből hűséges paripája, Arnold lép elő, bal patája arany, jobb patája ezüst, a két hátsó patára zsák van kötözve a VI. kerületi csendrendelet miatt.

 Ottó most elnyargal, tankolni.

 

 Az csülökvár termeiben borgőzös a tivornya, üvölt a zene, mindenki mindenkivel. A tévét se hallani. A várudvaron már többen elestek, annyira iszamos a vértől. Lesz mit takarítani, a másnapi boszorkányégetős délutáni matiné előtt. Az őrség alszik, fenn, tornyokban, lándzsáik itt és ott. Az estét beragyogja a telihold...

 Patazúgás hallik!!!

Ottó támad, lova feltöltve, a CNN benyomja a Breaking News-t...

 

 

 

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)

Prosztata szövettan

2010.08.02. 11:03

Prosztata szövettan

 

 Nos, a számítógépem felkészült az alkotómunkára: leütök egy billentyűt, nyugodtan elmehetek rágyújtani, kb. öt perc, míg egy teljesen más karaktert megjelenít.

 

 Azt, hogy milyen egy apás szülés, már tudjátok, most férfias témát választok, bár lehet, hogy domina beállítottságú hölgyeket, vagy nővé operáltakat is érdekelni fog.

 Fiúknak kötelező olvasmány, főleg a belefoglalt jó tanács, de hogy meg tudjátok fogadni, sajnos végig kell olvasni. Azt már írtam a facebookon, hogy el van vesztve a játszma, ha az urológusod beléd szeret, s minden kezelésen ha kell, ha nem, unottan elnézve a sarokba elkezdi felhúzni a gumikesztyűt... az rég rossz.

 

Bevezetés: Manager szűrés

 

 A kilencvenes évek elején járunk. Az ember tud hülye lenni, főleg mikor nyakába szakad, holmi vállakozói tevékenységből kifolyólag viszonylag sok pénz és befizet, mert már annyira be van rúgva, egy úgynevezett manager szűrésre... Rózsadombi magánklinika, sok drága autó, elfoglalt, pörgős páciensek. Aktatáskák csuklóra szíjjazva. Managerek monitorokon a valutaárfolyamokat lesik, az orvosok más monitorokon a managerek szívritmusát. A feleségek otthon dugnak a kertésszel.

 Reggel nyolckor megjelentem, a váróban egy nővérke azonnal letette a The New York Times (teg)napi számát, a többiek elé is, mondjuk ők el is tudták olvasni, vagy úgy tettek.

 Mindenki felkészült: legalább egy jóindulatú daganat össze kell, hogy jöjjön, vagy egy cukorbetegség, vagy legyen egy májrák, mint mondunk este az asszonynak, makk egészségesen, mi faszomnak dobtuk ki egy színestévé árát az ablakon???

 A folyamat - mármint a szűrés - vér és vizelet minta leadásával kezdődött, gondoltam, már megint, pedig nem is ittasan vezettem, de mindegy, nézzék meg, van-e vértartalom az alkoholomban, egy jól öltözött banki igazgatóhelyettes adott kölcsön egy pohár pisit, még jó hogy nem ittam meg, majd jött (nem a Tenkes Gabikája) hanem az

1. lépés: a fogorvos

A fogorvos benézett a számba, majd közölte hogy mind az 53 fogam lyukas… Hozzá még hetekig jártam, nagyon pontosan, időpontra, mert a betonmixer, meg a betonszivattyú, amivel a fogakat kitöltötték, (mármint nem betonszivattyúval, betonnal) nagyon sok óradíjért már várt a klinika előtt.

2. lépés: a gégespecialista

Számomra ismeretlen okból kifolyólag belenyúlt a torkomba, de ezt olyan mélyen tette, hogy ráharaptam, na ekkor elővette a Lidocaint, (ezek csak ezt a szert ismerik?), mondjuk ez nem injekció volt, hanem spary, belefújt a torkomba, akkor végre be tudott nézni, mondta sokat dohányzom… Baszkács, ennyi szenvedés, ha kérdezi, bevallom magamtól.

3. lépés: belgyógyászat

 Csak a májamat fogdosták elgondolkozva, majd megkérdezték, mennyit iszom. Miből? - kérdeztem, reménykedvén, hogy végre a sok orvos után jön egy Utasellátó mozgóárus, langymeleg Balatoni Világossal, meg rágógumi-szerűvé szikkadt turistaszalámis zsömlékkel.

 

És jött mindenféle szakorvos, majd életem legmeghatározóbb élménye, az első dugást leszámítva (Réka, emlékszel?), az n. lépés: Urológia

 Azzal kezdték, gondolom Ti sejtitek, én még akkor nem sejtettem, mit jelent ha egy urológus gumikesztyűt húz…

 Majd bekentek nyálkás zselével és tapogatni kezdtek Az ultrahangos műszerrel. Egyszer csak a professzor úr nagyon elkezdte csóválni a fejét, valamit látott… Kérdeztem: fiú, vagy lány? Aztán megállapodtunk, hogy pár nap múlva beugrok fő munkahelyére, az Uzsokiba szövettanra. Hát így is tettem...

 

Tárgyalás: Rémálom az Uzsokiban

 

 Egy üzleti megbeszélés előtt talpig öltönyben, fehér ing, nyakkendő, ahogy kell, fogak megmosva, megjelentem az adott időpontban az Uzsoki kórházrendelőintézet stb. urológiai osztályán. Sajnos Dr. Száraz tanár úr biológia óráiból pont a szövettan részt lógtam el, fogalmam se volt tulajdonképpen eme vizsgálat részleteiről... Na lett… A prof. először is megkérdezte, altatásban kérem? A kávét??? Inkább három cukorral, futott át agyamon, de jólneveltségem megakadályozott abban hogy ki is mondjam. Már ekkor gyanút kellett volna fognom, de nem tettem, meg különben is, akkor egy napot a kórházban kellett volna töltenem, amit nem szeretek, mert mindig van egy idióta szobatárs, aki reggelig haldoklik, persze nem csendben, ahogy jól nevelt úriemberekhez illik…

 Szóval én nem az altatást választottam, erre betereltek egy öltözőbe, kaptam egy zöld kötényt, én kérdeztem, mire, az öltönyre? (Ez a zöld valami szabvány szín lehet, legalább annyi fantáziájuk lenne, hogy egyik kórházban zöld, a másikban tigrismintás, a harmadikban valami vidám, rózsaszín…) Mondták: nem, teljesen vetkőzzek le, vegyem fel a zöld lebernyeget, majd van egy másik ajtó, ha végeztem, kéretik befáradni azon, mert ott a műtő.

 És én befáradtam… Kissé elkezdett remegni akkor a lában: hova jöttem én, szívátültetésre?

Egy kb. 9 fős team nézett velem farkasszemet, középen egy műtőasztal, de gondoltam, ez tévedés, majd a sarokban elintézzük gyorsan, a plafonról egy komplett Rolling Stones koncert fénytechnikája ragyogott, persze a team a szokásos zöldben volt, de annyira, hogy csak a szemeket lehetett látni, meg itt is voltak műszerek, de mindenhol, a műtőasztal körül, talán a plafonra is jutott néhány. Már nagyon izzadtam, mert kiderült, hogy a műtőasztal csak rám vár… Rá is szíjaztak, úgy hanyatt, szétfeszített lábakkal, mi lesz itt szülés??? (Tudjátok: Alien) Na ekkor már kezdtem komolyan venni...

 Le voltam kötözve, moccanni se tudtam, vodka sehol, valaki közelít egy műfaszra húzott óvszerrel. Rémálom. Az óvszer alatt egy ultrahangszonda feje forog tetszőleges szögsebességgel...

 Fejem balra fordítom, szakadék fekete- fehér monitor, azon valami olyan minőségű adás mint egy Delta a hatvanas években, amikor még nagyanyám terítőt horgolt a tévére.

 Csak naív olvasók nem találták el idáig, hova helyezték a szondát. Igen. A végbélbe. Nem homoszexuálisoknak egy urológus ujja is szenvedés, de az legalább gyorsan lezajlik. Ez a műfasz viszont távozásomig a helyén maradt, néha igazítottak rajta, nem volt jó az adás, vagy leszóltak az MTV-ből, hogy kicsi a nézettség...

 Már mindenki a műsort nézte, mindenféle monitorokon (volt több is), mint Amerika a Holdra szállást 1969. július 20-án. És ismét a Lidocain. Megszúrtak nagyon sokszor, azt hittem ennyi, de közölték: nem, ez csak az érzéstelenítés, hogy az érzéstelenítőt be tudják adni a prosztatába… Majd pontosan (a seggemben forgott az ultrahangos jeladó), pontosan a here és a végbél között megkaptam a prosztatába az érzéstelenítést is, ami egy kb. harminc centis tűvel történt, közben mindenki tv-n nézte, merre jár a tű, nehogy már valami beleket szúrjanak át - ugye ehhez kellett ez a forgófejű műpénisz.

 (Közben rájöttem hogyan hívják az orvosok ezt a műveletet, mer’ itt valaki mondta ezt az énekesnőt, akit amúgy nem szeretek, Bionce vagy Biopon, vagy mi a rák, szóval biopsziának hívják, ha ezt a szót meghalljátok orvos szájából, akkor: futás. Vagy altatás, de lehetőleg az a változata, amit scifikben, mélyűri utazásokon alkalmaznak.)

 A háttérben békésen csipogott az a műszer, amit szerintem az újraélesztésemre toltak be… (Úgy látszik, ez is valami szabvány, hogy van egy kerekes asztal, amire felpakolnak mindenféle cuccot, amit a Máltai Szeretetszolgálat szedett össze egy izlandi lomtalanításon, persze használati utasítást nem küldtek hozzá, ezért kezelni senki nem tudja.)

 Becsuktam a szemem, mert megláttam, hogy a prof. egy akkora kötőtűvel közelít meg, mint amivel nagyanyám kötötte azokat a baromi ronda pulóvereket, amiket mindig gondosan eldugtam az iskolatáskába, még mielőtt megérkeztem a tanítási órákra, persze némi késéssel.

 Mondjuk nagyanyám kötőtűjének a végén nem helyezkedett el egy ipari markoló szerű izé…

 Felettem ragyogott a fénytechnika, gyakorlatilag csak Mic Jagger hiányzott, hogy énekeljen a sarokból…Paint it black. Vagy green.

 Lidocain ide-vagy oda, gyakorlatilag akkorát ordítottam a döntő pillanatban, hogy Zuglóból a Óbudáig elhallatszott. (Ottani törzskocsmámban a tulaj félre is nyelte a vodkát, egy jónevű újságíró elgondolkozva letette a tollát, a hétvégi ÉS-ben meg se jelent a cikke…)

 Némi elájulás, magamhoz térvén az első amit megláttam (nagy zöld) szempár meg a hozzá tartozó mellek, valahol a szemek alatt, kb. ötvenhét centire, vízszintesen egymás mellett. Meg is fogtam volna mindkettőt, de még le voltam szíjazva.

 Aztán mentem tárgyalni... Persze előtte kellett néhány óra regenerálódás.

 

Kivezetés

 

 Természetesen a végeredmény negatív lett, még élek, nem volt prosztatarákom, a professzort később kirúgták, mert arra hajtott, hogy mindenki a magánrendelésére járjon holmi injekció kúrákra, mint én még hónapokig.

 Szóval férfitársak, benne vagyunk a korban, előbb-utóbb törzsvendégek leszünk az urulógián, fogadjátok meg tanácsomat: prosztata szövettant csak altatásban!

 Cigizni bátran, lehetőleg napi négy dobozzal, akkor a tüdőszövettan is megtapasztalható. (Nekem még kimaradt.)

 Lehetőleg sok tömény, semmi kaja, a gyomortükrözés nagy élmény, kimaradt, szerencsére.

 Ha iszol, viszont nem eszel, akkor is kell táplálkozni, legalább bizonyos gyógyszereket, garantált a rohammentő, azok nem szaroznak holmi gyomormosással, bebasznak a zárt osztályra, csak úgy nyekkensz. Nagy élmény, kikapcsolódás, szórakozás. Az alatt már csak a börtön van.

 

ui. a mai napig nem tudom, mire is jó a prosztata.

 

ui. ui. Szerintem következik kórháztörténeti sorozatunkból a „Béla nővé operáltatja magát.” De lehet hogy nem az következik.

 

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)

Apás szülés

2010.07.12. 20:29


Bevezető

 

 Sok apuka van, aki ha szombat este többet iszik a Keletinél, akkor végre be meri vallani: Nagyon sajnálja hogy gyermeke, az Ádám születésénél nem volt jelen.

 Ádám persze nem az Ő gyereke, de apuka ezt nem tudja, anyuka viszont nagyon is, ezért nem erőltette, hogy apuka ott legyen mikor megszületik Ádám, bezzeg igazi apuci az ott volt, le is vezette rendben a szülést, hiába no, ha valakinek már húsz éve fix nőgyógyásza van, mint anyucinak...

 Apuci jelenleg a pultnál vodkázik és sírva Máté Péter dalfoszlányokat dúdol egy kőműves brigádnak: anyuci megtette - most, hogy Ádámnak elkezdett nőni a szőrzete - amit régen akart: összeköltözött a nőgyógyásszal. Apucival nem közölte, hogy már nemcsak anyuci, de Ádám is a nőgyógyászé, mert a gyerektartásra szükség van, biztos, ami biztos.

 Apuci! Fel a fejjel! Mindent lenyomoztunk: Ádám ronda, de köszöni a sok rá költött pénzt, bár azt a 2000-es batikoló nyári tábort kihagyta volna....

 Apucik, lesz még saját fiatok, a saját gyermek megvalósításához szükséges nők még szinte szűzek, ami kissé gyanús, ami nem csoda, Ők a „nekem már csak ez jutott” kategória, de nem baj, apukák! Gyerek lesz, csak akarni kell. Legfeljebb egy kicsit ronda, de mit számít? Ötvenévesen apáukává válni, mikor anyuka is ötvenöt, az a mai Magyarországon abszolút garantálja a fix hátteret az egyetemi tanulmányok + pályakezdés történethez, ha megéri a gyerek.

 Apukák! Szerencsére egy szuperkémünk csak a kedvetekért behatolt egy Apás Szülésre, de előtte egy hölgybe, tehát teljesen életszerűen tudja elmesélni Nektek, hogyan is néz ki egy apás szülés a felhasználó szemszögéből. Ha már eddig kimaradtatok belőle...

 

A fiam születése

 

 Kedves barátnőm (akit még egy EFOTT-on ismertem meg, szembe jött és megtetszett, el is mentünk vörösboroskólázni, majd 14 nap múlva kb., de lehet, hogy volt húsz nap is, vagy csak kettő, na mindegy, egyszer csak itt találtam magam, kijózanodva, egy vidéki kisvárosban, gondosan bemutatva az egész családnak...) terhes lett. Azt mondta, hogy gyereket csak anyuci közelében, a vidéki kisvárosban… Ezért költöztem én ide, vidékre, Óbudáról.

 Erősen terhes barátnőm, mikor eljött a Magyar Szocialista Párt I. négyéves tervében meghatározott szülés napja, fogta fogkeféjét, és beköltözött a Margit kórházba. A szülész-nőgyógyász-kőfaragó-balettáncos szakember főorvos azonnal közölte (negyvenezer HUF, számlát nem tud adni, főleg nem takarítószerekről), hogy még pár hét a szülés, erre én megkönnyebbülve beköltöztem BB óbudai kocsmájába, ahol nyugodt pár napot sikerült eltölteni. Akkortájt egy bizonyos kocsmaszomszédasszony jóvoltából ---- akit egy igen jónevű, és általában nagyon szomjas újságíró (szintén törzsvendég) a szokott humorával tüneményesen leírt ---- írjuk bátran ki a nevét a bizonyos kocsmaszomszédasszonynak: P. Mária, szóval miatta a kocsma zárás idejét este tíz órára kellett visszametszeni, ugyanis Mária mindig tízharminckor már ágyban volt, miután megmosta a lábát a falikútban, egyszer valaki látta, hogy rózsaszín, majdnem térdig érő bugyogót hord, általában egy szatyorban, a pénztárcájától balra...

 Tízkor az egész társaság vagy taxival, vagy négykézláb, vagy akárhogy át tette magát egy jónevű billiárdszalonba (annyira jónevű hogy pár éve bizonyos alvilági alakok agyonlőttek előtte egy alvilági alakot…), majd gin-tonic nevű italkülönlegességek elfogyasztásába kezdett, ipari mennyiségben.

 Hajnaltájt, mikor a szomszéd lakás felső zárjába próbáltam dühödten bedugni a kulcsomat, felháborodottan nyitott ajtót öt lépés távolságban Édesanyám, én megtartottam az öt lépést… Felháborodva közölte, hogy: Azonnal! Váratlanul! Telefonáltak! (Akkor ’95-ben még nem igazán terjedt el a mobil annyira, mint ma, amikor a bölcsödei első napon összeírt bevásárlólista második sora, a 30 tekercs wc papír után, a Nokia9987, email küldésre feltétlenül alkalmas mobiltelefon…) Kérdeztem, mi fasz történt: Már megint fellőtték Farkas Bertalant? Nem! - kiabálta riadtan, megindult a szülés, azonnal induljak, bár ezt később megbánta, mert előkerestem a kocsikulcsot…

 A Margit kórház portása nagyon nézett, amikor egy őrült, szakadtaudi típusú gépjárműjével, a 17-es villamos sínjein haladva, mondjuk angolosan, a menetiránnyal szembe, elegánsan leparkolt egy Leyland ciprus ültetvény tetején, majd berontott, hajnali háromkor, hogy hol a büfé és hol csinálják a szüléseket… Mondta - látta rajtam, hogy kórházakat meg a hálapénz intézményét nem lehet normális apákra építeni, Rejtő is laponként küldte a 14 karátos autót… - mondta, a büfé az még zárva, rámkacsintott, hogy a párizsis zsemle romlott… a kávéautomata balra, a szülészet meg a 3. emeleten található. Megközelítettem lépcsőn, mert a liftet épp felmosták, ezt a harmadik emeletet, ahol azonnal beöltöztettek talpig zöldbe, de akkor se vetkőztettek vissza, amikor kiderült, nem én vagyok a finn sztársebész, aki egy azonnali talpátültetésre érkezett, Floridából, ahol egy vesét alakított tüdővé…

 Szóval ott álltam talpig zöldben, mint egy rágcsáló, persze az állás nem helyes kifejezés, mert inkább kb. 67,5 fokos szögben támasztottam a lépcsőház falát. Nem történt semmi. A műtők elötti váróban egy falióra mutatta, hogy az idő az lassan telik.

 Egy álmos nővér közölte, hogy igen, van egy ilyen nevű hölgy, mint a barátnőm, ott fekszik a négyesben, lehet hogy előbb fog szülni, szóval a pár hetes szabadságomnak lőttek. De ne menjek sehova, majd szólnak... Rám nézett, megkérdezte: Apás szülés? Mondtam, nem közgazdász, kicsit meglepődve, hogy átváltott tegezésre, persze én az Apád ügyész? verziót hallottam ki fáradt állapotomban kérdéséből. Erőtlenül bólintottam, még átvillant agyamon a városi legenda, mi szerint apás szülést csak több hetes tanfolyam után lehet elvégezni.

 Hajnali fél ötre megtanultam beprogramozni a földszinti kávéautomatát, addig a portás segített, mert ő mosógép programozó OKTJ-s tanfolyamot is végzett, 1 forintos alapon pókereztünk, végül is már tök mindegy volt, mert pár átbulizott éjszaka után a  Margit kórház portáján reggel hétkor elkezdtek gyülekezni az ételhordós, májátülteteknek kaját hozók, vagy az életbiztosításra hajtók, akik csak egy végrendeletet szerettek volna aláíratni, no ezeket János, a portás azonnal a boncterembe irányította, ahol sajnos  Boncz mester helyett (Komjáthy György kívánságműsora: Töltsön egy hurkát kedvenceivel…..) Boncz mester helyett a boncmester várta őket és természetesen 100 Ft ellenében bármilyen biztosítási papírt aláhamisított - persze ha még nem állt be a hullamerevség, mert akkor sajnos le kellett vágni egy nagylábujjat,  a hivatalos okmány lebélyegzéséhez…

 

Na mindegy, én már 45 fokos szögben - ami műszaki tudományaim szerint a derékszög fele, meg Pali bácsi mindig ebben a szögben jött át apámhoz, de lehet hogy a víz forráspontjának 45%-a, vagy mégis inkább a derékszög ??? – támasztottam a falt.

 

És eljött a reggel, a Margit kórház szülészet - bábászati osztályán úgy reggel hétig nem volt senki, csak én, talpig zöldben...

Körülöttem reggel nyolcra már összegyűltek azok a szerencsés apukák, akik,

1.         Józanok voltak

2.         Leszarták ki és mit fog szülni (Ridley Scott: Alien) ezért nyugodtan aludtak

3.         Kurvára izgultak, mer persze nem a feleségük szült, és a DNS teszttel baromi gyorsan le akarták zárni azt a margitszigeti hajnali kalandot, amikor Józsi, Béla, Géza, meg a szülés tárgya Edit, egy hintán….

4.         Vagy komoly apukák, mint én (hmmmmmmmm……) akik vicsorogva nézték egymást, hogy kinek a gyerekét végül is kinek fogják kiadni, valami harc lesz,  vagy mi a faszom, aki gyorsabb az nyer??? Többen lobogtattak holmi ultrahangos felvételt, mondjuk 1995-ben egy VHS kazettát nehéz volt lobogtatni, hogy nekik lányuk lesz, van aki fiút jósolt magának, én semmit, bár sejtettem a végeredményt, a nevek borítékolva voltak….. 1 fiú név, meg egy nagyon ritka női név: Béla

 

 Úgy nagyjából tízre  elfogyott az összes gyerek, baromi rondák voltak, már a panaszkönyvet akartam kérni, hogy nekem nem maradt, adjanak egyet legalább kölcsön, anyámnak csak egyet mutathassak, ígérem kettőre visszahozom... Nem adtak.

 

 

 Délelőtt 11-kor a kőfaragó kijött, mármint a szülész, nőgyógyász, meg stb. talpig zöldben volt, azt hittem én vagyok, mert én is még mindig persze talpig zöldben voltam…. Mondjuk Ő véresebb zöldben volt, de gondoltam a Margit kórházban a zöld alapon piros pettyes ruházat a divat, vagy mi, na mentem utána,   most intim részleteket nem árulok el, aki szült, az úgyis tudja…

Kedves barátném könnyedző szemmel elkezdte markolni kezemet, amire nagy szükség is volt, mert gyakorlatilag belé kapaszkodtam, meg a műtőasztalba, viszont dőlésszögem egy U-boot merülési szögét kezdte megközelíteni, mikor már nagyon jön az angol romboló…

 

Na végre!!!

 

1995 február 09.

11:45 illetve előtte, még pár perccel…. Na akkor már mindenki annyira zöld volt mint egy Greenpeace aktivista, aki egy bálnavadászhajó horgonyához láncolta magát és mérgeszöld lett a tengeri moszattól, szóval ki se láttam a maszkból, mer gondosan fél szemüvegemet is letakarták azzal a meglepő dologgal, amin keresztül nem lehetett kávét inni…

11:40 megható pillanat: Az anya fájdalomtól könnyező szemekkel szorítja az apa kezét

11:41 A szülész, nőgyógyász olyat tesz a barátnőmmel, amiért másnak leharapom a kezét, de közölte: csak a gyereket keresi.

11:42 Több nővér, baszkács ezek mért nem pirosat viselnek, tán félnek, hogy télapónak nézik őket??? Mindenféle csipeszeket rakosgatnak, a doktor az közli, hogy a gyerek éppen videót néz, nem akar kijönni, meg különben is megharapta az ujját, de majd jön a farfekvés specialista… mondjuk ekkor ideges lettem, mert nagyon sok órai nem alvás után senkivel se lennék képes homoszexuális kapcsolatot létesíteni…

11:43 Megjött a farfekvés specialista. Meg hozott még néhány asszisztenst, meg tálcán természetesen betolták azt a gépet, amit senki nem tud kezelni... Az egyik nővér közben a sarokban, szájmaszkját félretolva, sajtos melegszendvicset evett... A leendő nagymamák kint sírtak a váróban… biztos ellopták a pénztárcájukat…  Az apás szülés kezdett egyre meghittebbé válni... Már vagy tízen tolongtunk a műtőben, már azt se tudtam, ki fog szülni, na akkor egyrészt bohózattá, másrészt komolyra váltott a dolog. A bohózat rész csak annyi hogy nyílt az ajtó és a szomszédos egészségügyi szagközépiskola kb. 30 fős lányosztályát beterelték, hogy lássanak egy szülést végre, bár szerintem ahogy kinéztek, szerintem már többen túl voltak egy szülésen. Ha GFeri, meg TPista ott lett volna 11:42-re végigdugtuk volna a lányosztályt, a szemüveges tornatanárnőt is beleértve.

11:42 Ez már komoly. A szülés nevű folyamat beindult azzal, hogy mindenki elkezdte nézni a monitorokat, (akkor már volt Barátok Közt ???), én nem néztem már semmit, mert nagyon becsuktam a szemem, mert babonás voltam és féltem hogy bekerülünk a másnapi bulvársajtóba: 4 napi ivászat, négy fejű gyereket szült az anya….

11:45 S ebben a rohadék világban felsírt egy egészséges csecsemő, véres volt, és gyönyörű, gyorsan rá is írták valami izére hogy hívják, belemarkolt az ujjamba, na akkor a világ, meg a műtőben tartózkodó kb. 40 ember semmivé vált, csak bőgtem mint az állat, pedig nem vagyok egy sírós típus…

 

A kiskölyök a Dániel keresztnevet kapta.

 

Utóirat

 

kb. fasz tudja mennyi - dél körül - vagy about tee time - a zöld szőnyeget sikerült leadnom, immár normál ruhában a hölggyel, aki immáron elmondhatta magáról, hogy nagymama, konyakot iszunk a legközelebbi kocsmában…

 

kb. pláne nem tudom mennyi, az idő összefolyt - közös családi tévézés a szülészeti osztály előcsarnokában - vittem az egész családot, ha válogatni kell, nehogy má’ ne vigyük haza a legmunkárafoghatóbb kölyköt (nem sikerült)... Na mindegy, mutogatnak valami lepusztult tévén sorban, egymás után, ilyen izéket, lassan bólintanak az apukatársak és elmennek, igen látták a Nyolcadik utas első részét, de itt az idő megnézni mégegyszer…

 Bassza meg, az a csoda, hogy csukott szemmel végignéztem egy szülést (tudom, ez képzavar), amikor a végén egy véres Valakit a kezembe nyomtak, de tisztára mosdatva, már nem véresen, azonnal felismertem…

 

S ekkor jött az esti törzskocsmalátogatás, majd x nap múlva feltűntem Apósnál, aki komoly tekintettel elővette a házipáleszt… 

 

 

szerintünk: (4/5)
szerintetek: (0/5)